Kétegyháza Nagyközség Képviselő-testülete 2020. évben a Kétegyházáért kitüntetést Kalcsó Istvánné részére adományozta a 69-z/2020. (IX.29.) számú határozata értelmében.
Az elismerést nemzeti ünnepünkön, augusztus 20-án adtuk át. Kalcsó Istvánné 1955-ben Kétegyházán született, Gyuricska Mihály és Szelezsán Mária házasságából, a család negyedik gyermekeként. Szegény munkásemberek voltak a szülei. Később még született két testvére, így 6 gyermek nevelését kellett biztosítaniuk. Egyszerűen, szegényesen, de nagy szeretetben nevelték fel Őket.
Alapfokú tanulmányait a kétegyházi Magyar Általános Iskolában, középiskolát Békéscsabán a Közgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskolában végezte. Szeretett volna tovább tanulni, de a szülei nem tudták ezt vállalni, mert a bátyja már egyetemista volt, ezért érettségi után egy héttel, 1973. június 18-án már munkába állt.
Első munkahelye a Kétegyházi MEZŐGÉP gyáregységénél SZTK ügyintéző, majd 1978-ban az ERDÉRT kétegyházi telepén ugyanilyen munkakörben folytatta a munkát.
1975-ben házasságot kötött Kalcsó Istvánnal, akivel haláláig boldog házasságban éltek. Két gyermekük született. Gyermekei 4 unokával ajándékozták meg.
l983-ban megpályázta a kétegyházi Polgármesteri Hivatalban / az akkori Tanácsházán / a meghirdetett gyámügyi és anyakönyvi ügyintézői feladatkört, sikerrel. l983. július 1-től nyugdíjba vonulásáig itt dolgozott.
A gyámügyi és az anyakönyvvezetői munkát is legjobb tudása szerint, humánusan és szeretetteljesen végezte. Számára mindig fontos volt az ügyfél- az EMBER – akivel éppen foglalkozni kellett. Szegeden 2002-ben általános szociális munkás diplomát szerzett, kiváló minősítéssel.
Az egész életét a tudás iránti vágy jellemezte, a tenni akarás, magáért a családjáért és másokért. A rá bízott feladatot mindig igényesen, jól felkészülten és pontosan végezte. Folyamatosan képezte magát.
Szívesen vett részt közösségi tevékenységben. Nagyon hamar elkezdődött ez a folyamat. Gyermekkorában is, de középiskolás kortól aktív résztvevője és szervezője volt a fiatalokat és a munkahelyi közösségeket érintő közösségi munkában. Népi táncos volt, szavalt a névadókon, irodalmi színpadot szervezett a Művelődési Házban, az akkori KISZ alapszervezet programjait szervezték, közös kirándulásokon vett részt, az ERDÉRT-nél önkéntes tűzoltó csapat tagja volt, a Hivatalban szakszervezeti titkár. Megjelent az Ifjúsági Törvény- ezért nagyon komolyan vette azt, hogy a fiatalokat segítse a jogaik érvényesítésében és védje is őket.
A munkahelyi felkéréseknek is szívesen eleget tett. Mindig igyekezett segíteni a körülötte dolgozó kollégáknak, így nagyon sok fiatalt is segített a munkába álláskor. Szakmai tudását és tapasztalatát szívesen adta át. Örömmel töltötte el, hogy a szárnyai alól többen is kikerültek, jó szakemberként.
Igyekezett mindig humánusan intézni az ügyeket. Fontos volt számára, hogy érezzék a segítőkészséget, a jó hozzáállást, azt hogy akármilyen emberrel találkozott megértse és az Ő helyzetében és az Ő szintjén foglalkozzon vele a legjobb tudása és az adott lehetőségek ismeretében.
Az anyakönyvi munka szépsége mindig kompenzálta a gyámügyi és szociális munka nehézségeit. Minden esküvő egy ünnepnap volt számára. Nagyon sok fiatalt adott össze a 36 év alatt.
2006-ban egy új fejezet kezdődött az életében, polgármester lett. Nagy lelkesedéssel dolgozott. Az eredmények sorra jöttek a település látványosan fejlődött, egyre szebbé és barátságosabbá vált. Rengeteg fejlesztés építés történt.
Jó kapcsolatot és együttműködést alakított ki a civil szervezetekkel és az egyházakkal.
Nagy kihívás volt számára, de sikerült megvalósítani mindazt, amit szeretett volna tenni a falujáért az itt élő emberekért - Kétegyházáért.
Polgármestersége mellett: 2006-tól 13 évig a Gyulai Kistérség alelnöke volt.
A Békés Megyei Vízművek ZRT-nél a felügyelőbizottság tagja volt.
A Békés Megyei Ivóvíz-minőségjavító Önkormányzati Társulás felügyelőbizottságának 2010-től az elnöke. 46,5 év folyamatos munkaviszony után nyugdíjba vonult.
Jelenleg is települési képviselőként szolgálja Kétegyháza lakosságát.
Szeretettel gratulálunk és nagyon jó egészséget kívánunk!
Dr. Rákócziné Tripon Emese polgármester
Ma sem volt könnyű élni Nem lesz könnyű sosem.
De érdemes volt! - s mindig
Érdemes lesz, - hiszem!/Váczi M/
