Kétegyháza

Kétegyháza Békés megye délkeleti részén fekvő nagyközség, a legnagyobb magyarországi román nemzetiségű település: lakóinak mintegy 30 százaléka vallja magát románnak.

A térség már az Árpád-kor után benépesült, az első írásos emlék 1412-ben szól először Kétegyházáról, amelyben Fövélyesi Siket Elek a falu egy részét adományként megkapja. Később Maróthy János macsói bán tulajdona révén a Gyulai Váruradalom részévé vált. A török időkben a falu Zaránd vármegyéhez tartozott, majd a Gyulai Vár fennhatósága alá került, s 1686-ban a tatárok elpusztították. A kopár üres puszta 1723-ban Lővenburg János Jakab békés megyei főispán tulajdonába került, aki hamarosan bánáti románokat telepített e területre. A közösség templomokat épített, 1779-ben a jelenlegi román Ortodox Templomot, amelyet egy mesterséges magaslatra emeltek. 1742-ben a Andrássyak tulajdonába került, a községben kastélyt, majd 1749-ben Római Katolikus Templomot építettek. Kétegyháza a Gyulavári Uradalom központja lett. Római Katolikus Templom A falu a XIX. század elejétől az Almásy-család birtokába kerül, akik 1804 után a település népességének egyharmadát kitevő magyar lakosságot telepítettek a faluba. 1800-1812 közötti mértani falurendezés során alakult ki a község mai arculatát meghatározó széles, hosszú, valamint a merőlegesen keresztező utcák rendje.

Bővebben...


Településünk megközelíthetősége

Kétegyháza Magyarország délkeleti részén található, a Viharsarokban. Békés megyében a megyeszékhelytől Békéscsabától 18 km-re, Gyula városától 15 km-re. Megközelíthető Budapest felől az M5 autópályán Kecskemétig, majd a 44-es főúton haladva Békéscsabáig. Szeged - Orosháza felől a 47-es főúton szintén Békéscsabáig. Településünk a Budapest - Bukarest nemzetközi vasútvonal mentén fekszik, így vonattal is kényelmesen és könnyen eljuthat hozzánk.


Településünk címere

Kétegyháza címerének megalkotásánál döntő mozzanat, hogy a település első pecsétje, ill. korunkra maradt címerábrázolása a Löwenburg családnak a címerét tükrözteti. Ezért Kétegyházának a címerét összetett pajzs alakjában képzeljük el.

Az öregpajzs vörös alapon aranyszalagokkal haránt négyelt, az egyes mezőkben pedig a következő ábrák vannak. A pajzsfő mezejében egy hétágú bárói aranykoronát látunk, amelynek az abroncsa bíbor (zafír és rubin) kövekkel ékes, gyöngyei pedig kékek. A jobb oldali mezőben egy arany latin keresztet, a bal oldali mezőben pedig egy arany, három ívben végződő díszes körmeneti keresztet látunk, amely a románságnál használatos keresztre emlékeztet.

A csücskös talpú öregpajzs pajzstalpában egy aranypogácsát látunk lebegni, amely a település XVIII. századi betelepítésének történetére emlékeztet és a hitvilágra, amelynek rendkívül nagy szerepe volt a megtelepedésben.

A boglárpajzs voltaképpen a Löwenburgok címeréből kiemelt oroszlán. A csücskös talpú reneszánsz pajzs kék mezejének zöld udvarán egy fegyverzett (vörös nyelvű és karmú) aranyoroszlán lép, fordul és néz jobbra. A jobb mancsában egy aranymarkolatú, ezüstpengéjű szablyát tart. Az oroszlán farka - eltérően a heraldikai oroszlánoktól - egy bojtban végződik.

Az öregpajzson arany falkorona helyezkedik el, amely két végénél éri a pajzsot, hét bástyáján lőréssel van ellátva, ezek a korona ágait helyettesítik.

A kétegyházi címer alatt egy kétszer hajtott aranyszalag található, amelynek a heraldikai jobb oldali felirata KÉTEGYHÁZA, a bal oldalon pedig a felirat ugyanennek a településnek a román elnevezését tartalmazza.